top of page

Paul Harris élete és öröksége

Admin
8 hours ago
6 min read

Egy alapító, aki nem akart alapító lenni

A Rotary történetének egyik különössége, hogy az alapítója egész életében kellemetlenül érezte magát ebben a szerepben. Paul Percy Harris újra és újra hangsúlyozta, hogy a Rotary nem az ő találmánya, hanem egy olyan gondolat, amely „a levegőben volt”, és amelyet ha ő nem fogalmaz meg, előbb-utóbb megfogalmazott volna más. Ellenállt minden kísérletnek, amely személyi kultuszt épített volna köré, és élete végéig azt tartotta, hogy a mozgalom akkor egészséges, ha túlnő az alapítóján.

Az életútja sok mindent megmagyaráz abból, miért éppen olyan lett a Rotary, amilyen.

Gyermekkor: Racine, Wallingford és a hirtelen vagyonvesztés


Paul Harris 1868. április 19-én született a wisconsini Racine-ben. Hároméves korában a család gazdasági helyzete összeomlott: az apja üzleti vállalkozásai megbuktak, és a szülők nem tudták tovább nevelni a gyerekeket. Pault és a bátyját a nagyszülőkhöz küldték a vermonti Wallingfordba.

Ez a fordulat egy életre meghatározta. A nagyszülők házában, egy néhány ezer lelkes új-angliai kisvárosban nőtt fel, ahol mindenki ismert mindenkit, ahol a boltos tudta a vevője nevét, és ahol az üzletet a jó hírnév szabályozta, nem a szerződés. Harris később éppen ezt a közeget kereste és nem találta Chicagóban.

A nagyapja, Howard Harris szigorú, de igazságos ember volt, és unokáját nagy türelemmel nevelte. A kapcsolatuk mély volt; Paul később a nagyapját tartotta a legfontosabb nevelőjének.

A tanulóévek: kirúgások és egy diploma

Harris iskolai pályafutása korántsem volt zökkenőmentes. Több intézményben megfordult: járt a Black River Academyre, a Vermonti Egyetemre és Princetonban is, de mindenhonnan előbb-utóbb távoznia kellett — hol fegyelmi okokból, hol a nagyapja halála miatti anyagi ellehetetlenülés miatt. A korabeli visszaemlékezések szerint eleven, csínytevésre hajlamos, nyughatatlan fiatalember volt.

Végül az Iowai Egyetemen szerzett jogi diplomát 1891-ben. Ekkor huszonhárom éves volt, és a nagyapja korábban egyetlen feltételt szabott az anyagi támogatásért cserébe: a fiatalember a diploma után öt évig ne kezdjen ügyvédi gyakorlatot, hanem ismerje meg a világot és az embereket.

Az öt vándorév (1891–1896)

Ez a szokatlan feltétel lett Harris legfontosabb iskolája. Öt éven át rendkívül változatos munkákat végzett:

  • újságíróként dolgozott,

  • kereskedelmi tárgyakat tanított,

  • vándorszínész volt egy utazó társulatnál,

  • cowboyként dolgozott,

  • gyümölcsöt szedett,

  • márványt és gránitot árult az Egyesült Államokban és Európában,

  • élőállat-szállító hajókon dolgozott az Atlanti-óceánon átkelve.

Beutazta Amerika nagy részét, járt Angliában, Írországban, Skóciában, a kontinensen. Munkásokkal, kereskedőkkel, gazdákkal, tengerészekkel és üzletemberekkel élt együtt.

Ennek az öt évnek a hozadéka az, ami a Rotary későbbi karakterét meghatározza: Harris megtanulta, hogy minden hivatásnak megvan a maga méltósága és a maga szakértelme. Nem elméletben hitte ezt, hanem tapasztalatból. A Rotary alapelve — hogy a szabó, a bányamérnök és az ügyvéd egyenrangú félként ül egy asztalnál — ebből a felismerésből született.

Chicago és a magány felismerése

1896-ban Harris letelepedett Chicagóban, és megnyitotta ügyvédi irodáját. A város ekkor a világ egyik leggyorsabban növekvő metropolisza volt: nyüzsgő, gazdag, kíméletlen és személytelen.

Harris jól keresett, de magányos volt. A fordulópontot egy este hozta el, amikor egy szakmai ismerőse meghívta a külvárosi otthonába. Vacsora után sétálni indultak a környéken, és a házigazda sorra bemutatta neki a helyi kereskedőket a boltjaikban — a fűszerest, a péket, a cipészt. Harris hirtelen újra Wallingfordban érezte magát.

Ekkor fogalmazódott meg benne a kérdés: miért ne lehetne a nagyvárosban is létrehozni ezt a bizalmi kört? Nem véletlenül tartott mégis közel kilenc évig, mire cselekedett. Harris óvatos ember volt, és tudta, hogy egy ilyen csoportnak működőképes szabályokra van szüksége, nem csak jószándékra.

1905. február 23.

Harris végül három ismerősét — részben ügyfeleit — nyerte meg az ötletnek:

  • Gustavus Loehr, bányamérnök, akinek a Unity Building 711-es irodájában találkoztak,

  • Silvester Schiele, szénkereskedő, aki a chicagói klub első elnöke lett, és Harris legközelebbi barátja maradt élete végéig,

  • Hiram Shorey, szabómester.

A négy férfi megállapodott abban, hogy két hét múlva újra találkoznak, és mindenki hoz magával további ismerősöket. A klub neve onnan ered, hogy a találkozók helyszíne rotációban vándorolt a tagok munkahelyei között.

Figyelemre méltó, hogy az alapítók mennyire különböző hivatásokat képviseltek — ez nem véletlen volt, hanem Harris tudatos döntése. A hivatásrendi elv, vagyis hogy minden szakmát egy tag képviseljen, az első naptól kezdve a szervezet része volt.

A kezdeti évek (1907–1912)

Harrist 1907 februárjában választották meg a chicagói klub harmadik elnökévé. Elnöksége alatt két dolgot vitt véghez, amelyek a Rotary egész későbbi működését meghatározták.

Az egyik a klub kinyitása a város felé: az ő idejében kezdett a klub közösségi ügyekkel foglalkozni, a puszta baráti-üzleti kör helyett. A másik a terjeszkedés: Harris meggyőződése volt, hogy az ötletnek más városokban is helye van. Ez belső ellenállásba ütközött, mert a tagok egy része nem akarta vállalni a költségeket és a szervezési terhet.

1910 augusztusában, az első chicagói kongresszuson a 16 létező klub létrehozta a Rotary Klubok Országos Szövetségét, és Harrist választották meg első elnöknek. Két évvel később, 1912-ben visszalépett a tisztségtől — részben kimerültség és megromlott egészsége miatt. A szervezet ekkor örökös tiszteletbeli elnökké (president emeritus) választotta, és ezt a címet élete végéig viselte.

Jean Thomson: a másik fél

1910-ben, a Prairie Club nevű chicagói természetjáró társaság egyik kirándulásán Harris megismerkedett Jean Thomsonnal, egy Edinburgh-ben született skót nővel. Három hónappal később, 1910. július 2-án összeházasodtak.

A chicagói Morgan Park városrészben rendezték be az otthonukat, amelyet Jean egykori edinburgh-i lakónegyede után Comely Banknek neveztek el. Gyermekük nem született.

Jean szerepét a Rotary történetében sokáig alábecsülték. Ő kísérte a férjét a hosszú nemzetközi utakon, ő volt a kapcsolattartó, és nemegyszer ő beszélt Paul helyett, amikor annak az egészsége nem engedte — egy melbourne-i látogatáson például ő tartotta meg a beszédet. Ugyanakkor nőként nem lehetett a Rotary tagja; végül az Inner Wheelhez csatlakozott, és az edinburgh-i Inner Wheel klub első tiszteletbeli tagja lett.

Ez a részlet ma különösen tanulságos: a mozgalom alapítójának felesége évtizedekig azon a szervezeten kívül maradt, amelynek felépítésében aktívan részt vett. A nők teljes jogú tagsága csak 1989-ben valósult meg világszerte — negyvenkét évvel Paul és huszonhat évvel Jean halála után.

Jean 1955-ben visszaköltözött Skóciába, és 1963-ban hunyt el Edinburgh-ben.

A csendes évek és a visszatérés

Az 1910-es évek közepétől Harris visszahúzódott a szervezet napi irányításától. Betegeskedett, és a Rotary International operatív vezetését lényegében Chesley Perry főtitkár vette át — őt szokás a Rotary „építőmesterének” nevezni, míg Harris volt a mozgalom „építésze”.

A húszas évek végétől Harris fokozatosan visszatért, de már más szerepben: a mozgalom nagykövete lett. Feleségével bejárta a világot, klubokat látogatott, és mindenhol fákat ültetett a barátság jelképeként — ezek a „barátságfák” ma is állnak több országban. 1935-ben három hónapon át utaztak Délkelet-Ázsiában.

Írásaiban is összegzett. Legfontosabb könyvei a The Founder of Rotary (1928), a This Rotarian Age (1935) és a posztumusz megjelent My Road to Rotary (1948).

Emellett jelentős közéleti szerepet is vállalt: ő volt az első elnöke a mozgássérült — köztük nagyrészt gyermekbénulásban megbetegedett — gyermekek és felnőttek megsegítésére létrejött amerikai szervezet (a későbbi Easter Seals) igazgatótanácsának. Ez a szál is megelőlegezi, hogy a Rotary évtizedekkel később éppen a polio elleni harcot választja fő ügyévé.

A halál és a Paul Harris Fellow

Paul Harris hosszú betegség után 1947. január 27-én hunyt el Chicagóban, 78 évesen. A búcsúztatóján a Rotary három vezetője beszélt, a chicagói klub korábbi elnökei vitték a koporsót. A chicagói Mount Hope temetőben nyugszik, néhány lépésre Silvester Schielétől, a chicagói klub első elnökétől; később ide temették Jeant is.

Harris kérése az volt, hogy virág helyett a Rotary Alapítványt támogassák. A véletlen különös játéka, hogy a Rotary vezetése alig néhány nappal a halála előtt döntött egy nagyszabású adománygyűjtő kampány elindításáról. A halála után létrehozott Paul Harris Emlékalap lett ennek a gyűjtésnek a kerete — és ebből nőtt ki a Rotary legismertebb elismerése.

Ez a Paul Harris Fellow (PHF) cím, amelynek mai feltételeit a sorozat 7. része ismerteti.

Mit hagyott ránk Paul Harris?

1. A gondolatot, hogy a barátság a szolgálat előfeltétele. Harris nem jótékonysági szervezetet akart alapítani. Bizalmi közösséget akart — és a szolgálat abból nőtt ki. Ez a sorrend ma is érvényes: ahol a klubtagok nem ismerik egymást igazán, ott a projektek is erőtlenek lesznek.

2. A hivatások egyenrangúságát. Az öt vándorév tapasztalata épült be a szervezet szerkezetébe. A Rotary nem elit klub, hanem a társadalom keresztmetszete.

3. A változás kötelességét. Harris következetesen érvelt amellett, hogy a Rotary nem lehet emlékmű: ha megszűnik alkalmazkodni, elveszíti a létjogosultságát. Gondolj erre a figyelmeztetésre minden olyan vitában, amely arról szól, hogy „mi ezt mindig így csináltuk”.

4. A szerénységet. Az alapító nem akart szobrot magának. Ha ma a Rotaryban szolgálsz, ebből is tanulhatsz.

Források

  • Rotary International: Paul Harris, a Rotary alapítója — hivatalos életrajzi anyagok (rotary.org)

  • The Paul Harris Story — a Rotary által közreadott részletes életrajzi összefoglaló

  • Jean Thomson Harris és Gustave Loehr életrajzi adatai — Wikipédia-szócikkek

  • Rotary-klubok történeti összeállításai (Rotary Club of Bend, Perth, Toronto Eglinton)

  • rotary.hu — magyar nyelvű Rotary-történeti összefoglalók

Kíváncsi lettél? Gyere el egy klubestünkre! Kéthetente csütörtökön 18:30-kor találkozunk a Hotel Benczúrban (Budapest, Benczúr u. 35.), a köztes csütörtökökön pedig online. Írj nekünk: rotarymargitsziget25@gmail.com

Comments


PM2627-BC-WEBBANNER-AZURE-400x400-EN-US.png

Klubülés/ Meetings:

​

Minden második csütörtökön, este fél hétkor a Hotel Benczúrban, 1065 Budapest, Benczúr u. 35.

Every second Thursday 6:30 pm CET. , Hotel Benczúr, Budapest

​

​

Adományozás/Donate/Spende

​

Rotary Club Budapest-Margitsziget
16200106-11731441-00000000
IBAN: HU 821620 0106 1173 1441 0000 0000
Swift code: HBWEHUHBXXX

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn
bottom of page